Someone Who Never be Yours

- Gokudera-kun! Nagyszerű hírem van! Kyoko-chan igent mondott a randira! – nevettél rám azon a tavaszi napon, amikor kint a padon ücsörögve beszélgettünk. Örülnöm kellene, hogy a Tizedik magánélete ilyen jól alakul, de valahogy nem tudom ezt őszintén megtenni… Hogy miért? Ezt még magam sem teljesen értem…

Mikor először találkoztam veled Tizedik, már akkor tudtam, hogy egy fontos személy leszel az életemben. A lényed, a személyiséged, mind-mind elvarázsoltak, s arra ösztönöztek, hogy melletted maradjak és megvédjelek a rossztól. De mégis mi ez az érzés, amit érzek? Ez lenne a szerelem? Ha magányos vagyok, te vagy az első személy, aki eszembe jut. Ha félek, akkor téged féltelek. Nincs egyetlen nap sem, hogy ne gondoljak rád, és mindig te vagy az első. Talán csak egy nagyon szoros barátság ez, melybe én gondolom bele ezeket a furcsa dolgokat… Nem tudom… Próbálom ezt hinni, de olyan ellentmondásos minden.

- Örülök neki, Tizedik! – vigyorgok vissza rád, és bár nem őszinte a válaszom, megpróbálom magamban elhitetni, hogy csak egy barátként gondolok rád.

Ám hiába próbáltam elmenekülni az érzéseim elöl, mégiscsak megtaláltak engem. Lassan, lassan, ahogy egyre jobban megismerlek és elvarázsolsz, már nem tudom azt mondani, hogy egy barát vagy. Arra vágyom, hogy megöleljelek, megcsókoljalak, hogy mindig mellettem legyél, de én nem akarom ezeket az érzéseket. Nem akarok szerelmes lenni egy fiúba, aki sose viszonozná az érzéseim. De hiába… Azt hiszem, sohasem érdekeltek igazán a lányok…

***

A Tizedik és Kyoko egy idő után egyre többet találkoztak, és nekem végig kell néznem, ahogy együtt beszélgetnek, és jól érzik magukat. Legszívesebben azt kívánnám, hogy ne jöjjenek össze, hogy ne alakuljanak jól a dolgok, de nem tehetem. Nem akarhatok ilyen jövőt a Tizediknek, és mint a jobb keze, mindenben támogatnom kell őt. Még, ha ennyire fáj is… Ezért Tizedik most elfelejtem, hogy valaha szerettelek is, és csak arra koncentrálok, hogy boldog lehess.

***

De minden megváltozott azon a napon, mikor én és a Tizedik egy egész napot töltöttünk el együtt. A Tizedik sugárzó mosolya és kedvessége áttörte a vékony védőfalat, amelyet azért alakítottam ki a szívemben, hogy ne szeressem őt. Újra mertem hinni, hogy egy nap boldogok lehetünk együtt, és viszonozni fogja az érzéseim.

- Kyoko-chan ma lemondta a randit… - szólaltál meg egy váratlan pillanatban. A fejed lehajtottad és inkább a földön lévő kavicsokat bámultad.

- Ne aggódj Tizedik! Én mindig itt leszek neked! – válaszoltam, és hittem, hogy ezekkel a szavakkal elérem, hogy inkább engem válassz.

- Gokudera-kun! Kyoko-chan akiért élek, ő a legfontosabb személy számomra… ő a barátnőm.

A barátnője? Mióta? Miért…? Miért nem tudok egy ilyen fontos dologról, Tizedik? Hiszen a jobb kezed vagyok! A szemeim teljesen elkerekedtek, ahogyan ezeket a szavakat kimondta.

- Mi baj, Gokudera-kun? Valami rosszat mondtam? – néztél rám kíváncsian.

- Még mindig nem jöttél rá Tizedik, hogy mit érzek irántad? – szólaltam meg halkan és a gondolataimba mélyedve.

- Nem lehet, hogy… Gokudera-kun, te szerelmes vagy belém?

 Bólintottam.

- Amióta csak megláttalak, Tizedik!

Pontosan! Az első perctől kezdve szerettelek téged, de mindvégig féltem attól, hogy csalódni fogok… Ezért inkább magamban sem fogadtam el az érzéseim irántad. De bárhogy történnek a dolgok, a végén úgyis csak a szomorúság marad. Az elejétől fogva tudtam ezt, mégis hallgattam a szívemre, és közelebb engedtelek magamhoz.

Elkéstem… Az egész vallomásommal elkéstem… Talán, ha hamarabb elfogadom az érzéseim, talán, ha nem félek attól, hogy csalódhatok, valahogy elérhettem volna, hogy megszeress… Most már viszont csak egy dolgot tehetek. El kell fogadnom, hogy soha nem lehetsz az enyém… De mégis, hogy tehetném ezt meg, mikor minden nap látlak és velem vagy? Félek… Talán örökre szenvedni fogok ettől a fájdalomtól…