Dissonance – Viszály

- Tsuna! Ugye tudod, hogy a mai napot is az edzéssel kell eltöltened? – nézett rám Reborn, amint az edzőteremben álltunk.

- Igen! – bólintottam, mire rámszegezte a fegyverét és elsütötte. Meg akarok védeni mindenkit, vissza akarom jutatni őket a múltba… de főleg téged Gokudera-kun! Szeretlek, s képtelen lennék elviselni, ha bármi rossz is történne veled!

Pár pillanat múlva már narancssárga Ég lángok gyúltak a homlokomon és a karomon is. A felnőtt Hibari már rám várt. Előrántotta a tonfáit, gyűrűje segítségével bevonta őket lángokkal, majd rám támadt…

***

Az edzés végére olyannyira elfáradtam, hogy úgy döntöttem inkább lepihenek egy kicsit. Épp a szobámhoz vezető hosszú folyosón sétáltam, amikor két ismerős arcba botlottam:

- Gokudera-kun! Yamamoto… - ismertem fel őket, de a látvány, ami elém tárult, belém fojtotta a szót. Yamamoto karjai Gokudera-kun vállát fogták, ajkai Gokudera-kun ajkait érintették. Szóhoz se tudtam jutni a megdöbbenéstől…

- Tizedik! – vett engem észre, de én inkább elfutottam. Képtelen voltam így a szemébe nézni, képtelen voltam így bármit is mondani.

Utam a saját szobámhoz vezetett, benyitottam, majd letelepedtem az emeletes ágy alsó szintjére. Gokudera-kun ágya… Gokudera-kun, aki megcsalt engem. Fogalmam sincs, hogy mióta már, de most megtudtam… Miért… miért pont velem kell ennek történnie?

Kezeim az arcomba temettem, szemeimből könnyek folytak. Fájt, égetett az érzés, hogy ezt tette velem.

Az ajtó felöl léptek zajait hallottam, s ennek hatására ijedten fölkaptam a fejem. Valaki be akar jönni… Alig fogtam fel, már nyílt is az ajtó, s belépett rajta az, akit a legkevésbé vártam:

- Tizedik… - hallatszott Gokudera-kun hangja. – Kérlek, hagy magyarázzak el mindent! Ez nem az, aminek látszik… - folytatta, de rögtön a szavába vágtam:

- Yamamoto és te tényleg…?  - kérdeztem kétségbeesetten tőle.

- Félreérted…!

- Legalább élvezted azt a csókot? – szorítottam össze a fogaimat. A keserűség egyre jobban mardosott.

- Hogy kérdezhetsz ilyet, Tizedik?! – emelte fel hirtelen a hangját, de amint ezt észrevette, rögtön visszafogta magát. Szemei most leírhatatlan bűnbánatot tükröztek. – Én csak téged szeretlek…

- Engem…? – lepődtem meg a válaszán, de a csókjával belém fojtotta a szót.

- Csak téged! – ismételte meg az előző mondatát, majd levette a rajtam lévő kék felsőt, s apró csókokkal kezdte el behinteni a testem. Gokudera-kun… Eddig még sohasem mentünk el ilyen messzire… Kérlek, hagyd abba, nem akarom, félek… de mégis olyan jó érzés.

Végül újra az ajkaim vette célba, s ezzel a lendülettel az ágynak is döntött. Fölém mászott, majd folytatta a testem kényeztetését. Talán hinnem kellene neki… Láttam az arcát, a fájdalommal teli szemeit. Hallottam a hangját, ahogy azt mondja, csak engem szeret. Nem kételkedhetek benne.

Csókjaival egyre lentebb és lentebb haladt, míg végül az övembe nem ütközött az arca. Egy darabig még elidőzött a hasam és a köldököm környékén, majd nekiállt megszabadítani a maradék ruhámtól. Először a nadrágomtól, majd az alsómtól is, s ezzel láthatóvá vált számára a legintimebb testrészem, ami már jócskán meredezett. Teljesen elvörösödtem zavaromban…

Ő válaszképp csak magabiztosan elmosolyodott, majd sorban megvált a saját ruháitól is.

Amikor már teljesen meztelen volt, fölém hajolt, mélyen a szemeimbe nézett, s hosszú idő után végre újra megszólalt:

- Szeretlek Tizedik! – suttogta halkan, majd lehunyta szemeit, lehajolt és a mellbimbóm kezdte el nyalogatni.

Válaszolni akartam… Ott volt a nyelvemen, hogy kimondjam, én is mennyire szeretem őt, de képtelen voltam rá. Ahogyan a bőröm nyalogatta teljesen megbénult a testem. Izmaim megfeszültek, ajkaimból apró nyögések szakadtak fel.

- Felkészültél? – nézett rám újra.

Megdöbbentett a kérdése. Félek… Még mindig félek, hogy mi lesz a folytatás, de ha valóban nemmel felelek… A testem bizsereg minden egyes érintésétől, képtelen lennék már visszafordulni.

Bólintottam, mire ő arra kért, hogy húzzam fel a lábaimat, de ami ez után következett, az maga a pokol volt. Egyik ujjával belém hatolt, amit utána követett a többi is. Szemeim szorosan összeszorítottam a fájdalomtól, egyáltalán nem akartam ezt az érzést.

- Goku…dera-kun… Hagyd abba… - kérleltem, de ő nem válaszolt semmit csak megcsókolt.

Szinte észre se vettem, hogy elmúlt a fájdalom és eltűntek az ujjai is.

Amikor elváltak az ajkaink, ő eltávolodott tőlem, fölemelte a lábaim, majd lassan belém hatolt.

Ugyanaz az érzés. Ugyanaz a rossz érzés… de tudtam, hogy lazítanom kellene. Lehunytam szemeimet és megpróbáltam elengedni magam.

Végül lassan megmozdult bennem, és én önkéntelenül is fölnyögtem. Az első lökést követte a következő, majd a következő, s közben a mozgása is egyre gyorsabbá vált.

- Tizedik… Segítek neked, mint a jobb kezed…! – lihegte, azzal végigsimított a combom belső felén és a jobb kezének ujjait a péniszem felé irányította. Újra egy hangos nyögés hagyta el a számat, ahogy ujjaival fölvette a sex ritmusát.

- Szeretlek… Csak téged szeretlek, Tizedik… Csak téged… - ismételgette, miközben egyre vadabbá és vadabbá vált.

Gokudera-kun… Érzem, hogy minden egyes porcikájával csakis engem akar. Bár tudom, hogy most a bűntudat beszél belőle, de igazából senki sincs, aki az érzései útjába álljon. Még Yamamoto se…

Közel a beteljesüléshez ajkait a sajátomra tapasztotta, majd szenvedélyes csókra invitált engem. Nem bírom… Nem bírom többé visszatartani… Túl sok az inger…

Végül elmentem… vele együtt.

***

A sex után csak nagyon lassan csillapodott a légzésünk…

Szemeim lehunyva, fejemet a mellkasának támasztva öleltem őt. Persze nem győzött folyamatosan bocsánatot kérni tőlem, amiért ennyire elragadtatta magát, de nem bántam azt, amit tett. Szívemet leírhatatlan boldogság járta át, ám egy kérdés még mindig ott motoszkált a fejemben:

- Mondd, Gokudera-kun. Yamamoto mióta próbál meghódítani téged? – kérdeztem bátortalanul.

- Ez volt az első alkalom!

- Csak az első alkalom?! – lepődtem meg. Mindvégig azt gondoltam, hogyha nem is csalt meg, de Yamamoto már régóta zaklatja.

- Igen… Egész végig hűséges voltam hozzád, Tizedik! – válaszolt büszkén. – Annak a hülye baseball-bolondnak, pedig meg fogom mondani, hogy azonnal szálljon le rólam. – folytatta idegesen.

- Gokudera-kun, szeretlek! – nevettem kipirultan, és közelebb bújtam hozzá.

Tizedik… - döbbent le a reakciómon. – Én is nagyon szeretlek, ezért kérlek, ne aggódj a miatt, hogy megcsallak téged!

- Dehogy aggódom! – mosolyogtam, majd fölnéztem rá. Ujjaim beletúrtak a szürke tincseibe, szemeim lehunytam… Lassan, egész lassan közelítettem hozzá, mígnem egy forró csókban nem egyesültünk. Melyről most már mindketten tudtuk… nem ez volt az utolsó számunkra.